Ami a csend után jön

Egy éve csönd van a blogon és egy év maradt ki az Insta profilomon is. Egy év kellett ahhoz, hogy ez a bejegyzés most megszülessen.

A gyász mindenkinek mást jelent. Van, akinek fekete ruhát, van, akinek milliónyi könnyet és van, akinek némaságot. Én az utóbbi vagyok. Meglepő, ugye?

Pedig aki ismer engem, az pontosan tudja, hogy a legmélyebb és legintimebb dolgokról ritkán beszélek hangosan, nem posztolom tele vele az étert és még azoknak is nehezen mondom el, akik közel állnak hozzám. Az elmúlt egy év számomra a gyászról szólt.

43771641_510858086091095_5908111112062107648_n

Mert gyászolni nem csupán a holtakat lehet, hanem dolgokat, amiket el kell engednünk, embereket, akik bár élnek, már nem részesei az életünknek, és kapcsolatokat, amik nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna.

Valamikor tavaly tavasszal vagy nyáron kezdődött, hogy az életem nem szépen összefelé rendeződött, hanem elkezdett atomjaira hullani. Szenvedtem az új (anya)szerepemtől, folyamatos kudarcérzet és csalódás kísérte napjaimat. Úgy éreztem magam, hogy sarokba vagyok szorítva, hogy teljesen messze sodródtam attól, aki lenni szeretnék, vagy aki egykoron voltam. Nem voltam boldog és ez olyan mélységekbe szivárgott be, amikor az embernek már a teste is hatalmas felkiáltójeleket küld: változtatni kell! Méghozzá most!

Sok-sok perc és nap és hónap kellett ahhoz, hogy beismerjem, az álmom egy boldog és világjáró családról nem fog működni. Rengeteget hezitáltam amiatt, hogy vajon ki leszek (ki maradok?) én akkor, ha elengedem a világgámenős tervünket és új életet kezdek. Immáron egy másik felállásban.

Rettegtem attól, hogy az élet pofonvág azért, mert az utolsó utáni pillanatban (amikor már megvolt a repjegyünk, a szállásunk, a konkrét stratégiánk) kihátrálok egy fantasztikusan izgalmas közös, családi tervből. De addigra már annyira sok csalódás ért mindkettőnket, hogy tudtam: a közös történetünk ’családilag’ ezen a ponton ér véget.

Fejest ugrottam az ismeretlenbe, csomagoltam és maradtam. Kapkodtam a fejem és próbáltam boldog-boldogtalannak reagálni arra, miért döntöttünk végül így. Miért választottam a boldogságot, miért mertem önző(?) lenni. Kaptam persze hideget és meleget, volt, aki szimplán csak elítélt, volt, aki megszakított velem minden kapcsolatot, volt, aki a legközelebbi családtagjaimat hergelte ellenem és volt, aki a mai napig nem tudja túltenni magát azon, hogy egy kisgyerek szülei szétmennek – ráadásul az Anya tette fel a pontot az i-re.

Egy év csönd azonban a mai nappal véget ér. Nem szeretném tovább cipelni a terhét annak, hogy a dolgok így alakultak. Ehhez a helyzethez is éppúgy két ember kellett, mint bármilyen emberi kapcsolat működtetéséhez, vagy elrontásához. Lefutottam a tiszteletköröket, kiengeszteltem talán a bosszankodókat, bebizonyítottam, hogy külön élő szülőként is szépen, intelligensen és maximálisan Zsigmond érdekeire fókuszálva tudunk együttműködni. És emiatt nagyon büszke vagyok a történet valamennyi szereplőjére.

43395164_2313543038866878_1328641312609533952_nAmióta csak az eszemet tudom, a hitelesség számomra az egyik legfontosabb, megkérdőjelezhetetlen érték. Én nem jópofizok kifele, ha a színfalak mögött meg ócsárolom a másikat és nem mondom azt, hogy itthon minden szipi-szupi, ha egyébként már minden romokban. Inkább csak nem beszélek ezekről a dolgokról, hanem megteszek mindent azért, hogy a helyzetből a lehető legjobbat hozzam ki.

Viszont nem is szeretnék tovább vezekelni valami miatt, ami már rég a múlté, sokkal inkább szeretnék arra és azokra koncentrálni, ami a jelen, a jövő és ami boldogsággal tölt el.

Hiszen tudni kell elengedni és én ezen a napsütéses, szív-belefacsarodós november másodikán épp ezt teszem: nyitok egy teljesen új fejezetet.

***

(4 nap múlva, Panamában 😉 )

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2018
M T W T F S S
« Aug    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: