A két bögre emlékéhez

Mint tudjuk, a magyar ember leleményes. A csóró magyar meg még inkább. Így történt, hogy mi nem akartuk elfogadni a tényt, hogy a Nagy-korallzátony szigeteit csak szervezett utak keretében, 200 dodóért lehet fejenként megtekinteni. Szóval fogtuk magunkat és kúsztunk tovább Északnak.

Egyrészről, mert erre van az előre, másrészről, mert Airlie Beachen összeismerkedtünk Chelsie-vel, aki két dologról ismeretes: vélhetően ő belőle él az ozzi sminkes ipar fele, annyi alapozót ken magára, másrészről egy világtünci PADI-s lány, aki egyedüliként felfogta, hogy nekünk igazi búvárkodás kell, nem ez a parasztvakítás csilliókért. Úgyhogy Chelsie mesélt, magyarázott, telefonálgatott és térképeket rajzolgatott nekünk, hogy mit meg hol merüljünk az East Coast-on, illetve Balin. Így kötöttünk ki Ayr-en (pontosabban Alva Beachen), alig 200 kilométerre Airlie Beach-től, ahol ismét lehetett fürdeni a tengerben, és innen lehet AU top 1-es roncsmerülését (ami a világ első 5 roncsmerülésében benne van) végrehajtani.

 meruleselott

Szóval a férfiember elment játszani, én meg kitepedtem a napra és olvastam. Sokan nem zavartak, csupán délután került elő két kite-os, úgyhogy volt egy kis Számkivetett életérzésem. Még egy napig oda lett volna Á, aztán lehet, hogy arcot rajzolok a bukósisakomnak és elkezdek hozzá beszélni. Szerencsére Á még időben visszaért, fülig érő vigyorral, meg egy rakás élménnyel (fényképpel, videóval) cápákról, rájákról meg teknősökről. Én mondjuk nemtom ez miért tesz mást boldoggá (vérbeli búvár vagyok, mi?), de én jobban örültem valahogy, hogy nem vágtam mi van alattunk a vízben.

Amint megérkeztünk Townsville-be, megállapítottuk, hogy a National Geographic-os útikönyvet vélhetően egy sznob brit úr írhatta, esetleg egy vérbeli ozzie, mert hogy eddig amire az útikönyvünk azt mondta, hogy gagyi, az nekünk bejött, amit meg agyon ajnározott, onnan menekülhetnékünk volt. De lassan meg sem lepődünk azon, hogy Down Underen minden fordítva működik.
szamkivetett
A könyvünk már a múltkor is lapított a bálnalesről Hervey Bay-ben, most meg lehúzta Townsville-t és szépen elmismásolta azt is, hogy hülyegyerek, ha akarsz szigetre menni a NKZ-nál, akkor némmá, itt van a Magnetic Island (ahol a partról snookerelhetsz és élvezheted a korallzátonyt), 32 dollárért oda-vissza elvisz a ferry. Sebaj, mert mint mondtam, csoró magyarnak nincs párja. Ezt is kitaláltuk, ezt is megcsináltuk. Az egész part mentén ingyenes a parkolás, így a kocsit ott hagytuk és eltekertünk cangival a ferryhez, amivel 7 dodót (parkolójegy) megspóroltunk, majd nem átalkodtunk sétálni 18 percet a strandig, amivel még 14 dollár (buszjegy ára) maradt a zsebünkben. Hát így. Ellenben csomagoltunk mindenféle földi jót és csaptunk egy frenetikus pikniket az UNESCO-s Alma Bay-ben. Ezzel pedig búcsút is vettünk a trópusi Queenslandtől, a Nagy-korallzátonytól és a beach-ektől egy időre.

És hogy mondjak egy kis mérleget: 31 nap alatt 3418 km-t tettünk meg és ketten együtt 1480 AUD-t költöttünk, amiből 490 volt a bálnales és a Fraser Island megtekintése. Nagyjából tehát 1000 dolcsit költöttünk ketten, ételtre, italra, szállásra, benzinre, egyebekre. Napi háromszor étkezünk, ebből min. egyszer főtt ételt. Heti max. egyszer eszünk kész/gyorskaját, naponta kétszer kávézunk, minden nap eszünk zöldséget és gyümölcsöt és szeretünk pár esténként borozgatni a parton. Egy hónap alatt 16 különböző településen éjszakáztunk, ebből összesen négy éjszakáért fizettünk, 70 dollár értékben. Ha így nézem a matekot, kevesebből élek itt, mint otthon, semmiben nem szenvedek hiányt, de fantasztikus helyeken járok. Persze hiányzik néha a kanapém, Á horkol és néha roppant unom a nyilvános budikat, a hidegvizes tusolást és az éjszakai kínlódást, hogy kibírom-e reggelig pisilés nélkül. És igen, néha nagyon fárasztó folyton úton lenni, mindig azon törni a fejünket, hogy hol húzzuk meg magunkat, ahol nem büntetnek meg, hány naponta menjünk be kempingbe, ha tölteni és mosni kell, és hogy miként tartsuk a matekot. Ez a kaland nem megy másként, csak nagyon nagy adag rugalmassággal és türelemmel mindkét fél részéről, de ha néha vannak is nagyon kemény mélypontok, imádjuk az egészet!

nagymango
Ui.: Igen, mint érzékelhető, meggyógyultam, így visszatért a jófej (jófej???) O. Á azóta napi háromszor lebeg hálát az égieknek, azt mondja, ha beteg vagyok, kiakad a hülye p.csa mérőm (foggggggalmam sincs, hogy miről beszél!). Kis csapatunk ismét tele van hát kalandvággyal és pozitivizmussal. Szóval, ahogy jóapám szokta mondani: Szegények vagyunk, de jól élünk!

Ui2.: mai bejegyzésem annak a két ikeás bögrének szól, akik hősi halált haltak, miközben mosogattam (nyálcsorgattam). Nem tehetek róla, kb. húsz félmeztelen pasi haladt el mellettem egy szál kis törölközőben (a nyílt utcán, reggel 7-kor)… azért szerintem a pszichés terrornak is vannak határai! (és ez az, amire az ozziek nagy ívben sz.rnak…)

Leave a Reply

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2017
M T W T F S S
« Aug    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: