Archive for November 2018

Az ország, ahová nyitott szívvel érkeztem és ahonnan sáros lábbal távoztam

Panama III.

Bocas de Toro partitól hangos kis városkáját mi inkább Red Frog-ra cseréltük. Ez az alig 20 percnyi hajóútra lévő kis helyszín igazi paradicsom az egzotikus sziget kedvelőinek. Nincs itt túl sok szállás, a luxus resort mellett a Selina is igen különleges apartmanokkal és dorm-mal várja a látogatókat.

46469249_334614494016343_3448048557532119040_n

Én szerencsére olyan privát szobát kaptam, aminek az óriási ajtaja és ablaka egyenesen a dzsungelre nézett, így az ágyból élvezhettem a látványt, ahogy ugrálnak a majmok a fán és röpködnek a hatalmas pillangók. Bevallom, nekem ez a helyszín tetszett eddig az egyik legjobban, mert egyszerre van körbevéve mangrove erdővel, dzsungellel és fehér homokos tengerparttal.

46452312_183807432568597_116085595847000064_n

Ráadásul még a hely nevét adó apró, de annál veszedelmesebb kis piros békát is megcsodálhattuk, és volt egy fél délelőttünk kiélvezni a karibi hullámokat, úgyhogy akár családosan, akár gyerek nélkül jöttök Panamába, ezt a kis szigetvilágot semmiképp ne hagyjátok ki!

46456400_314618569368917_5661107048947908608_n

Miután másnap visszatértünk Bocas-ba, eszeveszett rohanás közt elcsíptünk egy vízitaxit és visszatértünk a szárazföldre. Elképesztő a látvány, ahogy az apró kis szigetekből emelkednek ki a hatalmaas pálmák, miközben az egész táj úszik mellettünk. Annyira karibi a kis színes tákolmány házakkal, a buja növényzettel és ahogy összeérnek a hullámok az éggel, hogy az semmihez sem fogható.

Fájó szívvel búcsúztam a panamai karibi térségtől, és megkezdtük az utunkat egy kis busszal a határig.

46345839_296669794521603_2282883728956981248_n

A buszút a szokásos zötykölődős pár órás móka volt, de én nagyon élveztem. Nagyon más világ ez, mint otthon: annyira egyszerű, színes, vibráló és valahogy egyszerűségében boldog. Néztem, ahogy kergetőznek a tyúkokkal a gyerekek kint a szakadó esőben, vagy épp sétálnak haza a munkából. Kívülről minden olyan egyszerűnek és élhetőnek tűnt…

Végül megérkeztünk a Panama – Costa Rica határhoz, ahol nemes egyszerűséggel leszállítottak minket, kezünkbe nyomták a csomagjainkat és – nyilván – szakadó esőben átsétáltunk a határon, ami egy híd egy folyó felett.

46419032_260241028173963_3485137691782152192_n (1)

Miközben zubogott alattunk a folyó és hangosan dolgozott a munkagép, mi nevetve és csapzottan érkeztünk meg Costa Rica-ba, ahol egy újabb busz és rengeteg új kaland várt ránk.

Pura Vida!

Az ország, ahová nyitott szívvel érkeztem és ahonnan sáros lábbal távoztam

Panama II.

Nagyon gyorsan kell írnom a blogot ahhoz, hogy még emlékezzek a rengeteg élményre, ami ilyen rövid idő alatt ér.

A következő poszt igazából arról fog szólni, hogyan szelte át 12 utazó az országot (Panama) keresztbe-kasul alig 3 nap alatt.

Ugyanis Panamavárosból Playa Venao felé vettük az irányt. Bár kb. olyan 4 órás út volt betervezve, kellemes 6 órásra sikeredett. Nem azt mondom, hogy bánom, mert végig mulatkáztuk az egészet, de minimális megállással is nagyjából 5 óra.

46088879_539377566533314_5646418235025784832_n

Panamában az én egyik nagy kedvencem egyértelműen ez a hely lett: hatalmas homokos part, felfoghatatlan naplementék és isteni (izraeli) vacsorák vártak minket. Egy kedves hippi pár vezeti: a lány úgy pörög-forog a jógázóhely gerendájára felkötözött anyagra, mint egy légtáncos, a srác pedig laza mosolygással és instruálással hozza ki a helyből a legjobbat.

Kis adalék a digitális nomád családoknak: én ide olyan 5-6 éves kortól már simán elmennék gyerekkel, habár külön gyereksarok úgymond nincs. De tágas, hatalmas homokos strandja van, medencéje, hinták, sportolási lehetőségek és mindenféle izgi workshop. Néhányan közülünk pl. álomfogót készítettek. Szóval, ide jöhettek bátran, a szállás is megfelelő – a privát kis kabintól a sátracskáig minden van!

46030513_259280791418878_6505917216171491328_n

Bár csak itt vetettük bele magunkat igazán a Selina-életérzésbe (jógázás, kockáshasú szörfös fiúk, laza pultos srácok és isteni smoothie-k), másnap este egy 10 órás buszút várt ránk, hogy Bocas del Toro-ba menet elcsípjük a napfelkelte-járatot.

Szerencsére sikerült, mert nagyon bántam volna, ha épp ez marad ki. Miután hulla fáradtan megérkeztünk Bocas-ba, már vártak minket a Selina Gives Back program résztvevői. A Selina-nak ez is egy nagyon fontos része, hogy miközben a munkába a helyieket vonja be, igyekszik őket – és gyerekeiket – úgy oktatni és fejleszteni, hogy esélyük legyen az átlagosnál jobb életre: angolt tanulnak, sportolnak, továbbképzéseken vesznek részt és persze dolgozhatnak a Selina-ban.

46121227_361387761094153_5700538993368629248_n (1)

Hihetetlen volt találkozni ezekkel a fiatal (18) éves helyi srácokkal, akik nyakkendőben és ingben vártak minket, hogy elmesélhessék nekünk, mit is dolgoznak a Selina-nál és hova fejlődtek az elmúlt időszakban, miközben mi gyűrötten, félig bűzösen, fürdőruhában és flip-flopban slattyogtunk oda.

Mindenesetre én bőszen jegyzeteltem, ha a Selina jönni fog Magyarországra, ez mindenképp egy olyan dolog lesz, amiben szeretnék majd részt venni…

46178189_189680548629594_8675152322315157504_n

Folyt.köv…

Ne feledd, követhetsz élőben engem és 11 fantasztikus útitársamat is az instán: o_zsolya

Ha pedig a Selina-ról szeretnél többet megtudni, itt gyönyörködhetsz: www.selina.com

Jövőre is lesz road trip 😉 – ha esetleg jelentkeznél!

Az ország, ahová nyitott szívvel érkeztem és ahonnan sáros lábbal távoztam

Panama I.

46040745_2088289361194565_1790450854998835200_n

Valahol ott tarthattam a történetben, hogy közel egy hete megérkeztem Panamába. Nem volt egyszerű az utam, mert a Frankfurt-Panama City járat kb. felénél elkapott egy kisebb pánikroham: mégis mit keresek én itt?

Hiszen végre úgy érzem, otthon is mindenem megvan. Boldog vagyok és teljes az életem. Mégis mi a fenének ültem én fel erre a gépre, hogy kiszakítsam magam az otthoni életemből és 12 vadidegennel összezárva töltsek közel 3 hetet!?

46087547_331038154114198_5417007199769591808_n

Mikor aztán elgyötörten leszálltam a gépről – amelyen kb. 20 percet ha aludtam -, sorra jöttek az üzenetek, teljesen vadidegen személyektől, hogy már nagyon várnak. Ekkor kapott el újra az az édes vibráló izgalom, hogy úúúúúúúristen, én most tényleg leszálltam és itt vagyok Panamában. És engem kint a bejáratnál ráadásul 2 csapat is várt: egy akkor még ismeretlen család és a kis csapattársaim egy része.

Nagy nehezen összeszedtem magam és a csomagjaim, majd kiléptem a váróba, ahol hangos éljenzések közepette ott vártak rám már a Selinások. Persze megkezdődött az azóta se lankadó rögzítés és posztolás. Hiszen a Selina Road Trip-en mindent, de mindent felvesz valaki, fotóz, vagy videóz, élőzik, vagy megír és posztol. Végülis ezért jöttünk!

46066485_1326921240779695_8350148311621042176_n

Az első napot a barátainknál töltöttem, akik meséltek a kinti életükről és elvittek egy kisebb Panama városnézésre is. Ezt követően csatlakoztam be a Selinásokhoz, akikkel rögtön az első este egy fergeteges üdvözlő partiba csöppentünk.

Szinte hihetetlen, de hatalmas hájpolás volt a Selinás utazók körül: kb. hat újságban jelentünk meg, hárman csináltak velünk interjút, rádiós adás is készült és első este vagy tíz-tizenöt kamera vett minket. Elég megdöbbentő és ijesztő volt elsőre, de most már egész jól hozzászoktunk ahhoz, hogy folyamatosan bemutatkozunk, mesélünk, videózunk. Magunkat, a Selinát és egymást.

45890244_256015955089050_5131488923666612224_n

Az út első állomása a panamavárosi Selina volt, ami ugyan még nem nyitott meg, de már most döbbenetesen szexi. Igazi ‘urban jungle’ stílusban készült – szinte láttam magam előtt, mennyi minden egzotikus dolgot lehet majd belecsempészni a budapestibe is.

Aztán csütörtök délután útra keltünk, és a következő 3,5 napban átszeltük az országot keresztbe-kasul.

46090959_2091142371215915_9119207891536969728_n

Folyt.köv…

Ne feledd, követhetsz élőben engem és 11 fantasztikus útitársamat is az instán: o_zsolya

Ha pedig a Selina-ról szeretnél többet megtudni, itt gyönyörködhetsz: www.selina.com

Jövőre is lesz road trip 😉 – ha esetleg jelentkeznél!

De mégis mit csinálok Panamában?

Dolgozom. Utazok. Jókat eszem. Nevetgélek. Rengeteget dumálok angolul. Figyelek. Történeteket hallgatok. Barátkozom. Kimosom a homokot a fürdőruhámból. ÉLEK.

De hogy kicsit komolyabban vegyem a kérdést. A Selina képviseletében 11 társammal együtt bejárom Panamát és Costa Rica-t és meglátogatom az itteni Selina bázisokat.

45677030_514811792357704_5442919686654132224_n

Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy kiírást arról, hogy 11 ország influencereit keresik a Selina Road Trip 2018-ra és Magyarországról is lehetett jelentkezni. Én pedig, mint digitális nomád anyuka pályáztam is. Részt vettem kihívásokban, készítettünk pályázati videót, tartottam róla előadást, mozgosítottam az összes kapcsolatom, a blogom kővetői bázisát, szóval boldog-boldogtalant bevontam ebbe, hogy itt lehessek.

És végül sikerült! :) 750 jelentkezőből (a világ minden tájáról) végül én lettem az az egyik szerencsés, aki most közel 3 hétig utazgathat itt Közép-Amerikában. A feladatom pedig az, hogy hírét vigyem a Selina-életérzésnek.

45743459_2042584025764566_846217632301449216_n

Éppen ezért folyamatos szuper programjaink vannak, a jógázástól a szörfözésen át a különböző workshop-okig. De a természeti csodákon túl a legnagyobb érték persze maga a csapat. Hiszen annyira különbőzőek vagyunk, annyira máshonnan jöttünk. Van köztünk feleség, aki turisztikai újságíró, és míg a férje Miami-ban dolgozik egy helyen, ő folyamatosan megy, aztán van köztünk üzleti tanácsadó és vendéglátós tanácsadó is – aki különböző hoteleknek és szállásláncoknak segít beindulni. A tegnapi szobatársam pl. plus size modell és persze jöttek hivatásos fotósok, insta vloggerek és travel bloggerek is.

Úgyhogy ezt csinálom most épp itt a térségben: dolgozom. Karriert építek. Életreszóló barátságokat kötök. Pihenek. Feltöltődöm. Boldog vagyok.

45661013_745168342517473_2009812177883496448_n

 

Egy  jó hír: Ti is tudtok ilyen útra jelentkezni, ha megtetszene Nektek. Jövőre is lesz Selina Road Trip, szóval nézzétek meg a Selina honlapját és hajrá!

Engem pedig rengeteg tartalommal megtaláltok a www.instagram.com/o_zsolya néven.

 

Ami a csend után jön

Egy éve csönd van a blogon és egy év maradt ki az Insta profilomon is. Egy év kellett ahhoz, hogy ez a bejegyzés most megszülessen.

A gyász mindenkinek mást jelent. Van, akinek fekete ruhát, van, akinek milliónyi könnyet és van, akinek némaságot. Én az utóbbi vagyok. Meglepő, ugye?

Pedig aki ismer engem, az pontosan tudja, hogy a legmélyebb és legintimebb dolgokról ritkán beszélek hangosan, nem posztolom tele vele az étert és még azoknak is nehezen mondom el, akik közel állnak hozzám. Az elmúlt egy év számomra a gyászról szólt.

43771641_510858086091095_5908111112062107648_n

Mert gyászolni nem csupán a holtakat lehet, hanem dolgokat, amiket el kell engednünk, embereket, akik bár élnek, már nem részesei az életünknek, és kapcsolatokat, amik nem úgy sikerültek, ahogy szerettük volna.

Valamikor tavaly tavasszal vagy nyáron kezdődött, hogy az életem nem szépen összefelé rendeződött, hanem elkezdett atomjaira hullani. Szenvedtem az új (anya)szerepemtől, folyamatos kudarcérzet és csalódás kísérte napjaimat. Úgy éreztem magam, hogy sarokba vagyok szorítva, hogy teljesen messze sodródtam attól, aki lenni szeretnék, vagy aki egykoron voltam. Nem voltam boldog és ez olyan mélységekbe szivárgott be, amikor az embernek már a teste is hatalmas felkiáltójeleket küld: változtatni kell! Méghozzá most!

Sok-sok perc és nap és hónap kellett ahhoz, hogy beismerjem, az álmom egy boldog és világjáró családról nem fog működni. Rengeteget hezitáltam amiatt, hogy vajon ki leszek (ki maradok?) én akkor, ha elengedem a világgámenős tervünket és új életet kezdek. Immáron egy másik felállásban.

Rettegtem attól, hogy az élet pofonvág azért, mert az utolsó utáni pillanatban (amikor már megvolt a repjegyünk, a szállásunk, a konkrét stratégiánk) kihátrálok egy fantasztikusan izgalmas közös, családi tervből. De addigra már annyira sok csalódás ért mindkettőnket, hogy tudtam: a közös történetünk ’családilag’ ezen a ponton ér véget.

Fejest ugrottam az ismeretlenbe, csomagoltam és maradtam. Kapkodtam a fejem és próbáltam boldog-boldogtalannak reagálni arra, miért döntöttünk végül így. Miért választottam a boldogságot, miért mertem önző(?) lenni. Kaptam persze hideget és meleget, volt, aki szimplán csak elítélt, volt, aki megszakított velem minden kapcsolatot, volt, aki a legközelebbi családtagjaimat hergelte ellenem és volt, aki a mai napig nem tudja túltenni magát azon, hogy egy kisgyerek szülei szétmennek – ráadásul az Anya tette fel a pontot az i-re.

Egy év csönd azonban a mai nappal véget ér. Nem szeretném tovább cipelni a terhét annak, hogy a dolgok így alakultak. Ehhez a helyzethez is éppúgy két ember kellett, mint bármilyen emberi kapcsolat működtetéséhez, vagy elrontásához. Lefutottam a tiszteletköröket, kiengeszteltem talán a bosszankodókat, bebizonyítottam, hogy külön élő szülőként is szépen, intelligensen és maximálisan Zsigmond érdekeire fókuszálva tudunk együttműködni. És emiatt nagyon büszke vagyok a történet valamennyi szereplőjére.

43395164_2313543038866878_1328641312609533952_nAmióta csak az eszemet tudom, a hitelesség számomra az egyik legfontosabb, megkérdőjelezhetetlen érték. Én nem jópofizok kifele, ha a színfalak mögött meg ócsárolom a másikat és nem mondom azt, hogy itthon minden szipi-szupi, ha egyébként már minden romokban. Inkább csak nem beszélek ezekről a dolgokról, hanem megteszek mindent azért, hogy a helyzetből a lehető legjobbat hozzam ki.

Viszont nem is szeretnék tovább vezekelni valami miatt, ami már rég a múlté, sokkal inkább szeretnék arra és azokra koncentrálni, ami a jelen, a jövő és ami boldogsággal tölt el.

Hiszen tudni kell elengedni és én ezen a napsütéses, szív-belefacsarodós november másodikán épp ezt teszem: nyitok egy teljesen új fejezetet.

***

(4 nap múlva, Panamában 😉 )

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

November 2018
M T W T F S S
« Aug    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: