Archive for August 2017

Amikor Anyu öt nyelven beszél – Interjú egy magyar-portugál utaskísérővel

Ezer éves bakancslistás álmom volt eljutni Európa legnyugatibb szegletébe, az Azori-szigetekre. Mivel még nem repül közvetlen járat Budapestről Sao Miguelre, így kézenfekvő volt, hogy Lisszabonban töltünk pár napot a családommal.

Egyébként is ódákat hallottam erről a fővárosról (mondjuk Portugália minden más pontjáról is), egyszerűen nincs olyan ismerősöm, aki ne imádta volna. Megérkezvén aztán ebbe az eklektikus Csipkerózsika-városba, egyértelművé vált számunkra is, hogy miért.

Hogy megkönnyítsem a dolgunkat, kutakodtam egy kicsit a neten, így találtam rá a Magyar Idegenvezető és Utaskísérő – Portugália oldalára, ahol képeivel és leírásaival Kriszta fokozta az izgatottságom. Annyira élvezetesen adta át a lisszaboni és portugál hangulatot és életérzést, hogy mikor megérkeztem, úgy éreztem, én már szinte ismerem ezt az országot.

Néhány üzenetváltás után ki is derült, hogy Kriszta is anyuka, és épp egy fránya bárányhimlő akadályozta meg, hogy személyesen is találkozhassunk. Viszont azóta is élénk kapcsolatban vagyunk és úgy éreztem, egy ilyen izgalmas élettörténetet muszáj megismernetek.

IMG_8432

Öt nyelven beszélsz, három országban éltél már és két cuki gyermek édesanyja vagy. Ez már önmagában is nagyon színes történet, de ha eláruljuk, hogy valójában zenész vagy, akkor még izgalmasabb, hogy miként is keveredtél Lisszabonba!

25 éves voltam, amikor a férjemmel megérkeztünk Portugáliába. Egy kis lakást béreltünk ekkor és zenéből éltünk. Én trombitás vagyok, ő is komolyzenével foglalkozik, de tudtam, hogy mindenképp kell még néhány lábat növesztenem ahhoz, hogy stabilan álljunk külföldön is. 18 ország volt már mögöttünk, rengeteget utazgattunk és dolgoztunk a férjemmel. Eredetileg nem Lisszabonban, hanem Coimbrában, majd Algarve-ban kezdtük a portugál életünket, de itt túl nyugis volt, hiányzott nekünk a városi élet.

Akkor a gyerekeitek már ide születtek?

Igen, mindkettő. Sok véleményt hallottam már arról, hogy milyen a portugál egészségügyi rendszer, vagy hogy jó-e itt szülni. Nekem abszolút pozitívak a tapasztalataim: nincs hálapénz, jó az egészségügy, jó itt gyermeket vállalni, mert odafigyelnek a kismamákra. Mivel nincs akkora különbség az állami és a magán ellátások között, így az állami kórházban való szülés is teljesen rendben van és nem kell fizetni semmiért.

Az viszont egy érdekes dolog volt, hogy alig láttunk kisgyerekes anyukákat babakocsit tologatni Lisszabon utcáin. Na nem mintha a macskaköves dimbes-dombos utak erre alkalmasak lennének… :)

Ez azért van, mert itt a gyerekek már 4-5 hós koruktól mennek bölcsődébe. Addig kap a család 100%-os állami támogatást, ezt követően viszont elkezdődik egyfajta matekozás. Aki ügyes, az szét tudja úgy húzni, hogy akár 6-8 hónapot is otthon maradhat a gyermekével, persze nem 100%-os díjért.

IMG_7605 (1)

Magyar füllel/szemmel ez elég szokatlan, hiszen itt még mindig bebetonozott ez a 3 éves otthonlét. Mi történik a 4-6 hónap után? Milyenek a gyermekgondozási intézmények?

A bölcsődék nagyon jók és a rendszer is úgy épül fel, hogy támogatja a kisgyermekes szülőket – munkaadói oldalról is! Ha szoptat még az anyuka, akkor eleve lehetősége van arra, hogy csak 6 órában menjen vissza a munkahelyére. Az óvodák és iskolák is remekek, nálunk például a gyerekeknek van jóga, judo, úszás óra, pedig állami intézménybe járnak. De meg kell hagyni, nekünk óriási szerencsénk van ezekkel.

Ha jól tudom, Te és a gyerekek is többes állampolgárok vagytok. Amolyan igazi kozmopolita család. Ennek ellenére, vagy épp ezért esetleg éreztetek-e valaha bármi negatív felütést abból adódóan, hogy kvázi bevándorlók vagytok?

Expatok vagyunk :) és nem, soha. Ez egy végtelenül befogadó ország, sokszínű és az emberek hihetetlen toleránsak. A gyermekeim iskolájában van kisdiák Angolából, Mozambikból, vagy épp Spanyolországból. Az osztály kb. 30 %-a külföldi.

IMG_6485

Valóban elképesztő összetétel. Az pedig főként, hogy Te öt, a gyerekek pedig már 3-4 nyelven beszélnek!

Igen, én ukrán, orosz, magyar, angol és portugál nyelveken beszélek, míg a gyerekek az apukájukkal ukránul, velem magyarul, máshol portugálul beszélnek és már elkezdték az iskolában az idegennyelv tanulását.

Innen is jött az ötlet, hogy tartasz online portugál órákat?

Az igény szülte ötlet volt ez is. Az időm nagy részében ugye idegenvezetek, de elég sok az olyan magyar, aki vagy itt él már, vagy szeretne megismerkedni a nyelvvel és a kultúrával, nekik személyesen, vagy szkájpon tartok órákat.

És az utaskísérést hogy kell elképzelni? Mennyire összeegyeztethető ez a családdal?

A vendégeknek teljesen :). És persze nekem is. Egyébként tényleg azért is választottam ezt a ’munkát’, mert imádom a portugál kultúrát, és szerettem volna ezt úgy átadni az ide látogatóknak, hogy ne csak az útikönyvek által hangoztatott sablon látnivalókat és nevezetességeket tekinthessék meg. Én személyreszabott túrákat tartok, gyerekeseknek, nyelvet nem beszélő idősebbeknek, aktív városnézőknek, barátoknak, mindenkinek. Előzetesen mindig felmérem az utasaim igényeit, nálam tényleg mindenféle ügyfél megfordult már: tartottam zarándokoknak túrát, kisbabásoknak, vagy olyan szülőknek, akiket a gyerekeik küldtek el nyaralni és bíztak egy hétre a gondjaimra.

Portugália szerintem abszolút egy ’must see’, Lisszabon pedig elképesztően élő, intenzív, mégis végtelenül nyugodt mediterrán nagyváros. Én bátran ajánlom kisgyerekeseknek is, bár van néhány dolog, amire nem árt felkészülni, ha ide látogatnának picivel.

Valóban, Lisszabon nem túl babakocsi-barát város, ezért én hordozót mindig javaslok. Viszont az óriási parkok, terek, a közeli strandok, a hangulatos kávézók és a színes gyerekprogramok szerintem teljesen családbaráttá teszik ezt a hatszázezres nagyvárost.

IMG_7840

Végezetül, ha ki kellene emelned egy dolgot, miért jó gyerekkel Portugáliában/Lisszabonban élni, mi lenne az?

Ami elsőként eszembe jut, hogy itt rengeteg ingyenes dolog van a gyerekek és családosok részére. Nem csak mondják, hanem érezhetően támogatják is a családokat. Többek között ezért is szeretünk itt annyira élni.

Köszönjük az interjút Krisztának! Ha szeretnél tőle portugál órákat venni, vagy részt venni valamely személyre szabott idegenvezetésén, keresd bátran!

Szabadon

-Lakcíme?

-Huh, erre most hirtelen nem is tudok mit válaszolni!

Nagy, elkerekedett szemekkel nézett rám az orvos asszisztense. Megismételte, hogy csak azt szeretné felvinni a kartonomra, hogy hol lakom. Nem tudom, vigyorogtam bambán. Mármint most épp Siófokon. Nyaralunk? Nem..vagyis kicsit…vagyishát mégsem, mert a boltban nem csak sört veszünk meg kukoricát, hanem tisztítószereket, pelenkát, meg égőt az olvasólámpába.

Nemrégiben találtam egy csoportot a Facebook-on, az a nevük, hogy Location Independent Families. Amikor rábukkantam, röpke három órás extázisba estem, nem győztem abbahagyni az inspirálóbbnál inspirálóbb történetek olvasását. Úristen, gondoltam, egy kicsit most mi is közéjük tartozunk! Csodálatos!

20642306_10154668840846837_302090197_o

Kilátásaink…

Szóval, hogy mit csinálunk mi most épp Siófokon?

Mindent: élünk, nyaralunk, dolgozunk, barátokkal bandázunk, élvezzük a nyarat és lehet, hogy itt töltjük az őszt is. Az egész egy véletlen beszélgetésből indult, aztán az lett belőle, hogy kibéreltünk egy szuper házat a Balcsi partján. Amikor először megfogalmazódott bennem az ötlet, nem gondoltam, hogy Zsiti vevő lesz rá, elvégre az ő munkája miatt még heti 2-3-szor biztos fel kell utaznia a fővárosba, de én, mint jelenleg épp helyfüggetlen anyuka, boldogjan játszottam el a gondolattal. Egy hónap a Balatonon? Beköltözni egy óriási házba, odahívni az összes barátunkat, családtagunkat és végre minőségi időt eltölteni velük úgy, hogy akár ki sem kell mozdulnunk a kertből? Elképesztően szuper dolog!

Zsiti aztán nem sokáig hezitált, Siófok bár nem a legfestőibb hely a világon, viszont nagyon praktikus város, van benne minden, pikk-pakk fent lehet lenni Budapesten és a vonat/busz közlekedés is szuper. Nekünk pedig most pont ilyen helyszínre volt szükségünk.

20642010_10154668841081837_2116275619_o

Backpacker.hu Borival

Mi a terv?

Az a terv, hogy nincs terv. Jó, nyilván vannak forgatókönyvek, én, a durván control feak személy nem bírom ki tervek, meg határidők nélkül. Ezért 1-2 hónapot tuti itt töltünk, ezalatt meglátjuk, hogy mennyire könnyedén megy Zsitinek a munkába járás, mennyire lenne fárasztó nekem heti kétszer felmenni az egyetemre, októbertől pedig – ha mégsem működik ez itt – keresünk újabb helyet, ahol eltölthetünk néhány hónapot. Szívesen maradnánk itt, vagy máshol vidéken, valahogy most jutottunk el oda, hogy nem vágyunk a fővárosba. (Ami elég döbbenetes, mert én durván Budapest-mániás vagyok).

Egyébként nagyon jó móka felfedezni egy új várost, itthon ez a negyedik, amiben élek. Lassan tudom már, hol van a jó zöldséges, merre a leggyorsabb a DM-hez eljutni, honnan kell tortát rendelni, melyik bioboltban kapok csicseriborsó lisztet, kik a legjobb orvosok és mennyibe kerül a strand…

Emellett persze dolgozunk is. Zsiti fent, én mikor hol: a nappaliban, a kerti hintaágyban, az ágyban, vagy a most nyíló első balatoni co-working irodában. Igazából minden olyan, mint mikor Budapesten éltünk, csak most kaptunk ajiba egy tavat is.

20641214_10154668840256837_2075179119_o

Milyen érzés ennyire gyökértelennek lenni?

Ez az a kérdés, amit mindenki feltesz. Látjuk és érezzük a közvetlen környezetünkön, hogy totál nem értik, vagy épp idegenkednek attól a helyzettől, amiben vagyunk. Hogy egy kis autóba bepréseltük az összes szükséges dolgunkat és egyik hónapban még Hollandiában, aztán Szegeden, aztán Siófokon, aztán ki tudja hol vagyunk. Nem azt mondom, hogy nem vágyunk egy saját otthonra, mert ez óriási hazugság lenne. Nyilván nagyon örülnék, ha mondjuk ez a mi saját házunk lenne. De, ha már úgy alakul, hogy ilyenünk nincs, akkor viszont kihozzuk a helyzetből a legjobbat. És amit már most látunk magunkon és nagyon örülünk neki: elképesztően rugalmasak vagyunk másokhoz képest. Nem ragaszkodunk tárgyakhoz, helyekhez, sőt, túl sok olyan szokásunk sincs, ami kőbe lenne vésve. Zsigmond bárhol elalszik, én bárhol dolgozom, Zsiti meg maga a megtestesült nyugalom. Neki mindig csak annyi kell, hogy én ne legyek elviselhetetlen :D.

Miközben nézzük a nálunk megforduló barátok, családok szokásait, berögzült dolgaikat, látjuk azt is, hogy mi ezeket már akkor elengedtük, amikor külföldre költöztünk és 1-2 táskából éltünk. Emlékszem arra, amikor 5 teljes évet redukált Zsiti egyetlen 30 kilós bőröndbe, vagy ahogy én eladtam és kiszanáltam mindent, mielőtt elköltöztem.

Otthont teremteni csodálatos érzés, de az is kristálytiszta számunkra, hogy ez nem négy fal és tárgyak kérdése. Őszintén hálás vagyok ennek a lehetőségnek, hogy fejleszt minket és edz a következő szintre. Mert hogy lesz változás? Az biztos. Addig pedig kiélvezzük, hogy medence van a kertben, hogy a függőágyban olvashatok nagy utazókról, hogy meglepetés szülinapi zsúrt szervezhetek a barátainknak, hogy végre csomó mindenkivel találkozunk (nem csak 1-2 órára), aki fontos nekünk.

20630234_10154668840411837_1847470032_o

Szóval, helyfüggetlen családnak lenni szuper dolog!

Szeretnél erről még többet hallani? Hogy lehet valaki egyszerre utazó, anyuka, szabadúszó? Mit kell tenni ahhoz, hogy a hobbid, munkád és családi életed is összeegyeztethető legyen? Gyere el augusztus 26-án a legnagyobb hazai freelancer fesztiválra, a Freedom X Fest-re, ahol több, mint 40 inspiráló előadó között én is fogok előadást tartani.  Részletekért katt ide.

DR SZABÓ ORSOLYA

Nézd meg a legfrisebb videónkat:
fb
Hortobágyi Rántott Vombat

Csatlakozz hozzánk a Facebookon, ahol még több fotót és videót találsz a nagy utazásról.

Blog naptár

August 2017
M T W T F S S
« Jul    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  
Új -Zélandi kalandok
























.





Szereplők

O.: A lány, aki hátra hagyva régi életét új utakra lépett, hogy megnézze, ízlik-e neki a hortobágyi rántott vombat.

Á.: A hedonista útitárs.

NZ.: Új-Zéland

HK.: Hongkong

A kezdetek kezdetét pedig itt találod: